Az idei első versenyem a most már szokásosnak mondható Ezerjó Rallysprint bajnokság 2008. évi első futama volt, a darabjaiban már jól ismert Pusztavám-Oroszlány szakaszon. Háromszor ebbe az irányba, kétszer pedig fordítva tűzte ki a pályát az öreg Tódori Tibi , de ne rohanjunk ennyire a dolgok elébe.
A hosszú téli szünet alatt volt idő a kocsi felkészítésére, így a szokásos verseny előtti kapkodás most elmaradt. Mivel a csápos emelő körüli lábatlankodásom nem volt indokolt, szombaton reggel Fehérváron találkoztam Petrával. Felkészületlenségem ékes bizonyítékaként sem navigátorfüzetet, sem írószerszámot nem vittem magammal, gondoltam, a tehetség és lelkesedés elég útravaló lesz, a többit a szervizparkban pótolom… :) Így is lett, Pácser Lacitól kaptam néhány papírlapot és tollat (köszi!), és miután a versenyautót Pali System gondjaira bíztuk, hogy rugodossa át a gépátvételen, rongyoltunk is pályát bejárni…мебели
Több versenyzőtársunkhoz hasonlóan nekünk is kisebb gondot okozott, hogy elszoktam az itinerolvasástól, és néha csak nehezen sikerült a gumilassítók pontos helyét megtalálni… Mentségemre legyen mondva, hogy mind oda, mind visszirányban ugyanazzal a színnel voltak felfestve a lassítók, ebből később még bonyodalmak is származtak. Igaz, használhattam volna az itinert is, ahol méterre pontosan meg voltak jelölve a helyek, vagy akár a fejemet is, hiszen józan paraszti ésszel belátható, hogy gumikat a kanyarok ELÉ szoktak tenni, nem pedig utánuk… Mivel egyik segítséget sem vettem igénybe, könnyen sikerült egy elég kesze-kusza itinert összehozni, amit a pályabejárás második-harmadik körében András instrukciói alapján tovább bonyolítottam. :) A másik irány már simábban ment, mindkettőnknek jobban tetszett ez a változat, tempósabb, és végre ritmusa is akadt.
A friss levegő és a lőporszag szinte minden energiát kiszívott belőlem, így este nem kellett bárányokat számolgatnom, ágyba ájultam, mint akit fejbevertek. A hajnali ébredést az színezte, hogy elmértem az ébresztőóra beállítását, ennek köszönhetően egy WRC gyorsulásával összemérhető tempóban kellett (f)elkészülnöm, smink, haj, sapka, sál, és persze az első három gyorsasági itinerének letisztázása. A gyomorgörcs menetrend szerint érkezett a hármas vágányra, mert a konyhaasztal felett nyilvánvalóvá vált, hogy az előző nap jegyzetelt szankszript itiner megfejtéséhez pár percre Indiana Jones-szá kell válnom. Mivel Indy-ből csak egy van, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom: az átírás után idegességem egy kutyakiállításon tébláboló postáséval vetekedett. Úton Pusztavám felé sem hagyott nyugodni az átláthatatlan jegyzetek miatt érzett aggodalom, de aztán az első szakaszt megelőző tennivalók elterelték a figyelmemet. A szervizparkból kigurulva az a disszonáns helyzet állt elő, hogy Petra nyugtatott engem, nem pedig én őt, így mire a rajtba beálltunk, többé-kevésbe megbékéltem a helyzettel. Élesítettem a rögtönzés-módot, és vártam a visszaszámlálást…CATV
Baseball-ban azt mondják: amilyen az első ütés, olyan lesz a szezon… Szerencsére a rally egyenlete ennél több ismeretlenből áll, ezért nem kellett nagy jelentőséget tulajdonítani a sután sikerült első szakasznak. Úgy kezdődött, hogy a rajt után első kitérő szalagozását valamelyik előttünk rajtoló páros szépen elintézte, ami Petrát megtévesztette, és így rossz irányből kerültük a gumikat. Reméltem, hogy a baki miatt nem száll le a lila köd sofőröm szeme elé, és így is történt, pár másodperces, kocsisokat megszégyenítő káromkodással túltette magát a dolgon, és robogtunk tovább. Néhány száz méterrel feljebb eljött az én pillanatom, egy tempósabb egyenes utáni balos kanyar előtt nem diktáltam a bukkanó jobbost, a sors egy megforgással jutalmazta a bénázásomat. Petra megmentette a helyzetet, a csikorgó gumik hangjával aláfestett piruett végén leszálló porfelhő után jóleső érzéssel láttuk, hogy jobbára menetirányban állunk, alig néhány másodpercbe került a funkcionális diszlexiám. Ezután már csak egyszer tévesztettem az itinerben, és egyszer bizonytalankodtam, de ez elég volt ahhoz, hogy kimondhassam: navigátori hobbim legszarabb gyorsasági szakaszát diktáltam, teljesítményemet egy laza egyes alával értékelném.
A Rába-parkolóba gurulva sok tennivalónk nem akadt, Petra kuplung-paráját a család gyorsan eloszlatta, én pedig kipattintottam a belső kamerát, és összefésültem az itinert a felvétellel. Miután minden, hibásan diktált kanyart és gumilassítót kijavítottam, angyali nyugalom szállt rám, és sokkal magabiztosabban szíjaztam magam a J1-be. A második gyorsaságit sajnos nem versenytempóban teljesítettük, mert a tó-kanyar előtt egy versenyautóból olaj ömlött a pályára, és annak eltakarítása sok időbe tellett. Megragadtuk a alkalmat és sétatempóban ellenőriztük az újjászületett bibliát.лаптоп
A harmadik kör elég kalandosra sikerült. Iszonyú jól kezdtünk, jól ment a rizsa, és Petra is nagyon magabiztosan terelgette a Suzukit. Eltalált féktávok, pontos levágások, ritmusos lassító-vételezés, minden rendben volt, amíg…
A csillesor alatt áthaladva kétsoros lassító állta utunkat. A féktáv a fehér aszfalt ellenére jól sikerült, még befelé is jók voltunk, de amikor az árokparton gyorsítottunk, egy 30 cm-es betontuskó ugrott elénk. Bal első kerékkel sikerült telibe kapni, aztán a bal hátsó is átrongyolt rajta. Megdobta a kocsit rendesen, de Petrának sikerült az úton tartani a gépet. Szétszakadt futómű, eltört stabilizátor és cafatokra szakadt gumi képe rémlett fel előttem, de csodák csodájára az autó irányítható maradt. A kormányközép ugyan elment és nehezebb lett az irányítás is, de le tudtunk evickélni a pályáról. A jobbos kanyarok előtt óvatosságra intettem a pilótát, így egészen a célkanyarig el tudtunk botorkálni, ahol viszont a bal hátsó gumi visszaadta a lelkét a teremtőnek, ezért csikorgó lemezfelnin, keresztben érkeztünk a célba. Az utolsó métereken az abroncs módszeresen elkezdte szétverni a kerékjárati dobot, tehát a beíró után azonnal félreálltunk felmérni a károkat. A bal első OZ felniből mindössze egy kis darab tört ki, a nyomás is megmaradt, viszont hátul a lemezfelni konkáv sokszöggé amortizálódott. Mivel három kör után a pályát át kellett rendezni, nekünk is volt időnk a gépészettel foglalkozni. Rekordidő alatt lecseréltük a hátsó kereket, aztán rohantunk a szervizparkba futóművet igazítani. Mivel a mezőny nagy része fent maradt a szakasz Oroszlány felőli végén, nagy zsibongás nem volt a szervizben. Pali System gyorsan diagnosztizálta a problémát, és rém egyszerű megoldást talált ki a futómű helyrerángatására. Egy kölcsönzött sodronykötéllel fához kötötték az autó elejét, és a kocsi saját erejét kihasználva húzatták ki az elgörbült alkatrészeket. Jó érzés volt, hogy mennyien odajöttek segíteni, köszi szépen! A futóhangolás után csak a fekete mágia kérdését kellett tisztázni, de mivel a szervizkocsiban nem álltak hegyekben az abroncsok, ezen is gyorsan túlestünk, mehettünk vissza a balettba rajtba.
Visszirányban csak kétszer kellett teljesíteni a szakaszt. Mivel már kezdtünk bemelegedni, és jobban is tetszett ez a változat, leeresztettük rendesen a masinát. A beíróban én teljesen elégedett voltam a menettel, de Petra persze talált még pár másodpercet a lazán teljesített ívekben. Ennél nagyobb bajunk ne legyen, legalább az utolsó körben lesz min javítani!
Így is történt, az ötödik gyorsot úgy teljesítettük, hogy arra már ő is csettintett. A tempós részeket is bátrabban vállalta, egyre közelebb voltunk a csúszáshatárhoz. Egy hiba csúszott csak bele, egy kapun akadozva találtunk be, a többi érzésre nagyon rendben volt. A beíróban kíváncsian vártuk, hogy mennyit gyorsultunk magunkhoz képest, szerény becslések szerint is 4-5 másodpercre tippeltünk. Ehhez képest csalódás volt, hogy mindössze 1 szekundumot hoztunk magunkon…
A délelőtti malőrök miatt tisztában voltunk vele, hogy sokat nem érdemes várni az eredményhirdetésre. Tetemes hátrányt kulcsoltunk be, a kategóriánk elejébe beleszólni esélyünk sem volt. Becsületből azért jó darabig vártunk az ideiglenes eredményre, aztán elfogyott a nyáj türelme, és útra keltünk. Internetről értesültünk a végső helyezésünkről: a kategóriában hatan értünk célba, ebből az ötödik helyen végeztünk. Úgy látszik, másnak még a mienknél is több gondja volt… мебели
Mindent egybevetve, frankó hétvége volt. Hiányzott már a rallyval kapcsolatos nyüzsgés, a versenyláz, a hangulat, a jó zene. Ami nem hiányzott, az a szervizparkban szakszerűen összeszedett megfázás, aminek utórezgésesi még most, két héttel a futam után is tartanak.
Utolsó és döntő futamához érkeztünk az Ezerjó sorozatnak…
Nagy lelkesedés és készülődés előzte meg a versenyt. Próbáltam a pusztavámi pályát a tavalyi belső felvétel alapján elemezgeti, családom pedig titokban nekiállt a hengerfej felújításnak, hogy az autó visszanyerje már-már megcsappant erejét.
Szombat délelőtt még a Suzuki Katonánál a műhelyében mérő padon került sor a méricskélésre és a vezérlés állítgatására, hogy a lehető legtöbb LE-t sikerüljön kihozni belőle. Én kezelhettem a szélgépet , hogy a motor nehogy túlmelegedjen. A kezdeti 78 LE ről elértük a 98 LE-t, ami még mindig nem a gyári érték, de fényévekkel jobb mint volt.
Aztán felpakoltuk az autót, és irány Pusztavám. A pályabejáráson a pusztavámi pálya már nem tudott nagyon meglepetést hozni, viszont az oroszlányi széles fehér aszfaltos pálya újdonságot jelentett nekünk. Laci az oroszlányi pálya miatt voltak aggodalmai, de próbáltam eloszlatni.
Vasárnap verseny előtt a szerviz parkig vezető pár km-en tudtam csak az autót kipróbálni, a gázpedál érintésére érezhetően jobban megindult a gépezet, s éreztem az erőt munkálkodni benne.
Sajnos az első gyorson jött a hidegzuhany, egy két gumikerülés nem sikerült túl jóra, de nem is ez volt a legnagyobb gond, hanem hogy elfogyott az autó ereje, 3. sebességfokozatban már nem akart menni, csak poroszkáltunk az utón, mire nagy nehezen belendültünk volna, jött is egy lassító. A cél előtt már az olajnyomás jelző is világított, ami tovább fokozta idegességem.
* WPG2 Plugin Not Validated *
15 másodpercet kaptunk a többiektől, de nem is ez zavart, hanem hogy tudtam, a folytatás szinte esélytelen ilyen autóval.
Laci persze nyugtatni próbált, én a rám általában nem jellemző stílusban káromkodtam mikor már etapon csorogtunk a második gyorshoz. Persze leszállt a lila köd is, annyira elborult az agyam, hogy mérgembe beletapostam a fékbe, megálltunk mint a szög, de annyira nem voltam magamnál, hogy elfelejtettem, hogy nem vagyunk bekötve. Lacit az ölében lévő bukósisakok és cuccok mentették meg attól, hogy lefejelje a szélvédőt.
Ebben a pillanatban kijózanodtam, s sűrű bocsánatkérés következett, nem csodálkoztam volna ha Laci ezek után kiszáll és nem várja meg a második gyorsot.
Ehelyett csak nyugodtan megkérdezte, mikor kaptam utoljára egy kiadós verést , na jó nem pontosan így volt, de megérdemeltem volna..
Aztán a kicsi kocsit is megnyugtattam, s megígértem neki hogy nem bántom és nem borítom fel.
Hát nem is tudtam volna, nem tudtunk olyan gyorsan menni, hogy bármi akció lehetett volna, a második gyorson aztán elkezdett csörögni a motor….s itt volt a fuss el vége…csapágyas lett.
Nem volt egyszerű megbékélni azzal, hogy nem tudjuk folytatni, s a versenyévet így kell zárni.
Szerettem volna bizonyítani a többieknek és magunknak is, hogy az elért egy-két szép eredmény nem véletlen volt. S jó lett volna az erre a versenyre kibővült mezőnyben és közte jó pár ügyes pilótával összemérni magunk, de ez nem sikerült.
Nagyon szépen köszönöm az egész családnak hogy mellettem álltak és az a rengeteg támogatás, segítséget amit tőlük kaptam ebben és az elmúlt években egyaránt.
Nélkülük és a navigátorom, Laci nélkül, aki nagyon sokat tanított ebben az évben és ráadásul elviselte a hülyeségeimet is, nem sikerült volna .
Köszönöm!
Tíz, kibírhatatlanul hosszú hónapra nyúló szünet után, múlt hétvégén végre sikerült csillapítani a rally-éhségemet. Több sikeres és kevésbé sikeres alkalom után ismét lehetőségem nyílt, hogy egy versenyautó anyósülésébe ülve újra átéljem azt a semmihez sem fogható érzést, amit az ólomlábakon vánszorgó rajtóra látványa, az ugráló fordulatszámmérővel szinkronban remegő karosszéria, és sportkipufogó hörgése okoz.
Tamás András barátom könnyen beadta a derekát, amikor Petra elejtett infói alapján önként jelentkeztem a navigátori feladatokra. J A Móri Ezerjó Bornapok utáni hétvégén rendezett rallyverseny már hagyományszámba megy, mint az egész éves, Tódori Tibik által menedzselt versenysorozat zárófutama. Petrának még voltak bizonyos elszámolnivalói a kategóriatársakkal, de András tét nélkül, pusztán kedvtelésből nevezett. Ami számomra újdonság volt, hogy a paripa nem a jó öreg 1.3 Suzuki Swift GTi volt, hanem az év elején bevásárolt Renault Clio Williams. 2000 köbcenti, 150 nyihahaha, sportcélokra átalakítva, ennyi elég is volt ahhoz, hogy óvodás módra számoljam: hányat kell még aludni a versenyig?
Nagy nehezen eljött a versenyhétvége is, ami a szokásos módon kezdődött. Szombat reggeli pakolászás, majd következett az első személyes találkozásom a versenyautóval. Bepréseltem magam a J1-be, aztán –sapka-sál legyen, átmegyünk a hegyen– Zircen keresztül Mór felé vettük az irányt. A Clio szériakivitel létére nagyon versenyautósan viselkedett, csörgött-zörgött, durrogott-csattogott, ahogy a gépkönyvben meg van írva. A társalgásnak ilyen formában nem volt sok értelme, így átadtam magam az élvezetnek, ahogy szemvillanás alatt, üvöltő motorral előztük a kocsikat, és fűztük a kanyarokat. Vigyorogva szálltam ki a sárkányból a Rába-parkolóban, ahol rég nem látott kispajtásokat üdvözölhettem. 71 páros készült megváltani a világot. Pillanatok alatt átestünk az adminisztráción, és Hajdina Laci kocsijával már mentünk is pályát felírni. Tibi bácsi kitett magáért, két olyan pályát tűzött ki, amin pár éve még a Rally1-es mezőny csapatott. Nézőként és versenyzőként is jártam már errefelé, így jónéhány kanyar és elágazás már ismerősként köszönt vissza. Mire végigértünk a két szakaszon, képbe kerültem, mint Mona Lisa, csak a mosolyom volt őszintébb. Nyilvánvaló biztonsági okokból a két gyorsasági szűk kitérőkkel és gumilassítóval voltak fűszerezve, így másnap a gumikérdésnek fokozott figyelmet szentelt András.
Vasárnap reggel napos idő, alacsony hőmérséklet, és zsibongó szervizpark várt minket. Mindenki a varázsgömböt kérdezgette: mit kezdjen a fekete mágiával? András intermédia gumikat választott, mondván: a hideg fehéraszfalton talán jobb választás, mint egy slick papucs. Valahogy nem állhattak jól a csillagok, mert ugyan az első lassítót még abszolváltuk, a másodikba már állóra fékezett kerekekkel csúsztunk be. Néhány másodpercet bespájzoltunk, aztán rongyoltunk tovább. Nem igazán fogtak a gumik, de András végig ura volt a helyzetnek. Mivel csak abszolút 10-ik időt mentünk, valamit kezdeni kellett a tapadási együtthatóval, ezért a második gyorsasági szakasz előtt a guminyomásmérő volt a legnépszerűbb eszköz a versenyzőtársak között. Miután a tenyeres mérőmódszerrel ellenőrizte az abroncsokat, András is engedett a nyomásból, hátha így hamarabb elérik az üzemi hőmérsékletet, és tudjuk teljesíteni a célkitűzést, a Suzuki GTi-k magunk mögött tartását (Tibától kaptunk egy hatost, ezúton is köszi! ). A második pálya már jobban sikerült, negyedik időt szakítottunk, kalandmentesen jöttünk le a szakaszról. A szervízparkban ment a szendvicsezés, a bandázás, és persze a fejvakarás: milyen gumit tegyünk fel a második körre? A választék szűkössége megkönnyítette a döntést, így a második körre mintás slick garnitúrával gördültünk ki. Ezek már jobban fogtak, a lassítókat sem túrtuk szét, csak a magát néha önállósító váltó okozott egy kis időveszteséget. A harmadik pályán 7 másodpercet javultunk magunkhoz képest, de András még mindig csóválta a fejét. A mesebeli hetes szám az abszolút helyezésre is klappolt, de egy Suzu így is befért elénk! Az világosan látszott, hogy a mezőny elejével nem nagyon kell harcolnunk, Tajmel Ördög (újra Butchman-nal az oldalán), Rambó, Kriva szépen megajándékozott minket néhány másodperccel. A hosszabbik pályát megint kiadta a Renault Clio nagyobb sebessége, 5-ik időt mentünk, két másodpercet hozva az előző karikán.
A szervizben újra az abroncskérdés volt terítéken. Mivel az autó hátulja még mindig nem úgy viselkedett, ahogy pilótám szerette volna, egy puhább keverék került fel. A harmadik, egyben utolsó kört már úgy teljesítettük, hogy a pályákban nem sok idő maradt. Az ötödik gyorsaságin öten (!) mentünk másodpercre azonos időt, ez az abszolút ötödik helyre volt elég. Andersen a sírjában, a mesebeli hetes szám trónja pedig veszélyben forgott… A legutolsó szakaszon is hiba nélkül robogtunk, újabb 5 másodpercet gyorsulva, 4-ik idővel csaptunk célba. Miután leparkoltuk a remekül teljesítő versenyautót, visszasétáltunk az utolsó lassítóhoz, megnézni a mezőny hátralévő részét. Itt összeakadtunk a régi Suzukis ellenséggel, Tibával, (aki sajnos idejekorán feladni kényszerült a versenyt) és együtt örömködtünk a látványos féktávokon.
Mivel futam közben nem vezettük az időket, nagy talány volt, hogy hol is végeztünk pontosan. Az abszolút értékelés 5-6-ik helyére, a kategória dobogójának harmadik foka környékére saccoltuk magunkat. Bizonyosságot sajnos csak órák múlva kaptunk, mert a kiértékelő rendszer megmakacsolta magát. A várakozás ideje alatt minden versenyautó, versenyző, és szurkoló ingyenes szabadtéri szélcsatornás kísérletben vett részt, így eléggé fáradtan érkeztünk a díjkiosztóra. A pusztavámi kultúrház büféjének árlapja rám üdítőleg hatott, a krónika kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ritkán találni Traubisodá-t 100 forintért, Unimukkot és Finlandia vodkát 350-ért. J. A frissítés után még jobban magamhoz tértem, mert végül az abszolút értékelés 5. helyét szereztük meg. Köszönöm a Tamás családnak!
Augusztus első hétvégéjén Nagyvelegen rendezte meg a Tódori család a 2007.évi Ezerjó-kupa 5.fordulóját.
Az idei sorozatban mint navigátor veszek részt,a második versenytől kezdve Petra oldalán.
Két,nagyon jól sikerült aszfalt,és egy váltóhiba miatt be nem fejezett murva futam után kíváncsian vártam,hogy sikerül megoldanunk a soron következő földes-poros megmérettetést.
A tavalyi verseny tapasztalatai alapján, – akkor sikerült dél körül végezni – idén csak a szombati napra volt kiírva a program,ezáltal reggel 7-kor már gyülekeztek a versenyzők a velegi művelődési ház előtt,ahol találkoztam Petrával,és miután gyorsan lebonyolítottuk az adminisztrációt,áttoltuk az új váltóval felszerelt autót a technikai átvételen.
Miután 10 körül megtörtént az eligazítás,nekivágtunk a pályabejárásnak,és attól eltekintve,hogy egy majdnem egyenes részen,a jobbról-balról kirakott teherautó gumik száma csak az utolsó körben állt össze,elég pontos itinert sikerült összehozni.(Az,hogy ebből mennyit tudok visszaadni,már más kérdés)A tervezetthez képest minimális csúszással rajtolt a mezőny,amelyben 35-ös rajtszámmal mi is ott várakoztunk.
Az első gyorsasági szakaszon mindjárt az első jobbos kitérőben megtorpantunk egy picit,de miután Petra felmérte a terepet,kikerültük a gumikat,és mentünk tovább. A pálya első részét magunk mögött hagyva,pilótám hátsó defektre gyanakodott,mivel a Suzuki hátulja folyamatos előzésben volt,de aztán rájöttünk,hogy a kopott murvagumik csak ennyi tapadást biztosítanak,úgyhogy robogtunk tovább,úton,út mellett,ahogy sikerült.A pálya közepén kialakított,visszafordítókkal teli részen ügyesen átfűztük az autót,úgy láttam,Petra ezt a részt élvezte legjobban.
A célig már csak egy szolidabb kétkerekes mutatvánnyal próbálta rám hozni a frászt egy teherautó gumi jóvoltából,de ettől eltekintve gond nélkül beértünk. Az időn meglátszott,hogy néhol csak tapogatóztunk a féktávokat illetően,de azért nem volt olyan rossz. Matyiéktól kaptunk kb.fél percet,de ez benne volt a pakliban,viszont Ákosék 15 másodperces előnye nem volt túl jó hír. Tisch Gabiék pár másodperccel mögöttünk végeztek,de mint a szervizben kiderült,az új Kárászy hátsó gátlók feladták a küzdelmet,ezért a bal kerék igencsak lötyögött,és ez is belejátszott az eredményükbe.
A második körre előre téli gumikat szereltünk,hátha sikerül kicsivel több tapadáshoz jutni. Miközben mi a második rajtra vártunk,Pali bácsi – Petra édesapja,a szervízcsapatunk – nekiállt egy utcai Suzuki hátsó lengéscsillapítóját kibontani,hogy miután Gabiék a második gyorsot utolsóként rajtolva,lépésben teljesítik,egy gyors cserével ismét versenytempóban haladhassanak. A mi lendületünk a második gumis kitérőig tartott,mert ott,miután kicsit rövidre sikeredett a féktáv,megálltunk a második gumisor elött.Ez nem lett volna nagy baj,csakhogy időközben utolért a saját magunk által felvert por,és az orrunkig sem láttunk. Javasoltam,hogy az autóval toljuk félre a gumit,és haladjunk tovább,de Petra a kerülés mellett döntött,ezért egy hirtelen manőverrel jobbra kormányzott,és ezáltal az út menti fél méteres földkupac tetején találtuk magunkat,és se előre,se hátra. Nézők hiányában,egy Toyota terpjáró segítségével sikerült lekászálódni a dombról,és aztán – miután sikerült leoldani az általam elég bénán megkötött kötelet az autóról – mintegy 8 perc veszteséggel folytattuk utunkat. Ezen a gyorson már csak egy említésre méltó esemény történt,nevezetesen,hogy a gát előtti,50 méteres gödrös,dobálós szakaszon úgy repültünk át,hogy emlékeim szerint kijelentettem,hogy még egy ilyen manőver,és én kiszállok. Az autó azért egyben maradt,és mivel a kamera már nem forgott,ezt már sosem tudjuk meg biztosan. Az időnk természetesen gyászos,de mivel Gabiék még nálunk is többet töltöttek a szakaszon,a harmadik hely még reálisnak tűnt. Matyiék,és Ákosék már fényévekkel előttünk voltak.
* WPG2 Plugin Not Validated *
A harmadik szakaszra Gáborék már a meggyógyított autóval álltak oda,úgyhogy „férfias” küzdelem volt várható. Elég jól rajtoltunk,Petra jó ritmusban teljesítette a kanyarokat,a téli gumi elöl talán egy kicsit jobb volt,érzésre elég gyorsan haladtunk. A gát előtti Bal 3 tempo – 50 rossz – Bal 2 a gáton kombinációnál annyira koncentráltam a rossz szakaszra,hogy a Bal 2-t – úgy emlékszem – már csak egy ”balra megyünk” utasítással helyettesítettem. Ennek ellenére Petra ügyesen befordult,és már a szokásos „nyomjad neki”-nél tartottam,mikor a jobb kerék lecsúszott az útról,és már meg is állapodtunk a töltés oldalában,náddal körülölelve.
* WPG2 Plugin Not Validated *
A kiugrás már rutinból ment,de az autó nem mozdult,sőt,mivel a gát meredek,a leborulás is benne volt a pakliban.A nézők segítségével,a tómederben körülnézve sikerült egy lehetséges menekülési útvonalat találni,ezért a sofőr kisasszony a kormányt teljesen jobbra csavarta,és a – szerencsére víz,és halak nélküli – tóba hajtott. A manőver közben sanszos volt a leborulás is,de megúsztuk. Utána szó szerint „előfutóvá” váltam,hiszen futottam a kocsi előtt,és mutattam a kivezető utat. A pályára visszatérve a nézők még szóltak,hogy van egy jobb első defektünk,de ez már semmiségnek tűnt az előzmények után.500 méter múlva,egy alkalmas helyen megejtettük a kerékcserét,és murva-téli kombinációjú első gumikkal folytattuk utunkat. Amíg rendesen lehúztam az övemet,Petra megcsillantotta azt a kivételes képességét,hogy hogyan kell úgy vezetni,hogy közben a jobb kezében tartja az itinert,és olvassa magának. Lehet,hogy én csak nehezéknek kellek!? Persze,hogy ő sem tud mindenre egyszerre figyelni,az akkor derült ki,amikor nézőknek integetve,alig-alig sikerült átvergődni a főúton átvezető gumilassítókon. A kétkerekes mutatvány ezen a gyorson is megvolt,egy Jobb 3 tövében meghúzódó földkupac idézte elő,bár a „levág”,vagy a „tövön” nem szerepelt az itinerben. De az is igaz,hogy Petra elejtett egy olyan dolgot,hogy néha(!!!!)azért figyel arra amit mondok.
Ilyen előzmények után már nem reménykedhettünk a harmadik helyben,de most Ákosék váltója volt a soros,a gyorson megadta magát.
A harmadik helyért járó pontok kellettek,ezért rövid családi elemzés után elindultunk az utolsó gyorsra,de 100 méter múlva a fékolaj visszajelző visszafordított a szervizbe. Az utántöltés után indultunk volna,de az autó leállt minden előzmény nélkül. Gyors hibakeresés,a hibás biztosíték cseréje,és tartalék biztosíték magunkhoz vétele után elmentünk a rajthoz,de a jelenség megismétlődött. Gyorsan lehetőséget kértünk,hogy a mezőny végén rajtolhassunk,mivel a meg-megálló autónkkal nem szerettünk volna senkit feltartani. Az engedélyt megkaptuk,de most már a biztosíték csere sem segített,ezért Pali bácsi személyesen robogott fel a rajthoz,és a hiányzó 12 voltot az átbeszélő vezetékéről pótolta biztosítéktáblán. Futópercre,és immár hangosítás nélkül,utolsó autóként érkeztünk a rajtba,ahol közöltem Petrával,hogy ezt a versenyt már muszáj befejezni,és ezért guruljunk végig szép lassan,az itinert sem fogom olvasni. Az én pilótámat azonban nem ilyen fából faragták!10 másodperccel a rajt előtt a fordulatszám mérőt rátette 6000 környékére,és a „Te mit csinálsz?”kérdésre csak szó nélkül visszanézett rám,és akkor már a szemén láttam hogy ebből nem lesz gurulgatás. A rajtból kilőttünk,és fejlett életösztönömre hallgatva elkezdtem kiabálni az itinert. Jó tempóban száguldottunk végig az egyre rosszabb minőségű pályán,és csak egyszer vágódtunk be majdnem a kukoricába,mikor Simon Gabiék az út széléről integettek. Sikerült megjavítani az első időnket,ami tekintve a pálya állapotát,nem rossz teljesítmény. A hangosítás hiánya annyira nem volt befolyásoló tényező.
Összességében sikerült a kategória 3. helyét elcsípni,és az érte kapott pontokkal a kategória második helyét megtartani az utolsó futam előtt. Az elmúlt versenyek alapján aszfalton jobban megy a dolog,ezért mindenképpen bizakodva várom az októberi futamot. Remélem,a kalandok nagy részét ezzel már letudtuk,és ott már a másodpercekért tudunk küzdeni,nem a célbaérésért.
A tavalyi kincsestábori versenyen a Szerencse igencsak mellék szegődött, na az idén úgylátszik más valakit vett a szárnyai alá.
Azt már mondani sem kell, hogy Laci szívta velem együtt a port .
Elég lendületesen indultunk, valahogy nem tudtam becélozni a megefelő tempót, így mindjárt az elején, már elnéztem egy B4-et, s megúsztunk, s továbbcsúsztunk…tolatás után siettünk tovább, de valahogy nem teljesen én írányítottam az autót, vagy csak megin összeszedetelen voltam . A tény hogy egy jobbos visszafotdító előtt hirtelen balra húzott az autó, én próbáltam egynesbe hozni, még a kanyar 3 méterrel arrébb volt, de hirtelen átvágódtunk jobbra és árkon bokron keresztül ugratva levágtuk a kanyart. Utána már egyértelművé vált hogy bal első defektünk van, s ennek tudatában autóztunk tovább.
* WPG2 Plugin Not Validated *
Viszont egy-két 3 dik sebességbe való váltás próbálgatása után szembesülni kellett azzal hogy az sajnos végleg elhagyott minket.
A cél egy J4 -ben volt, ahol egy bokor mögé kellett befordulni. Igaz hogy már nem nagyon rohantunk, de a jobbos kanyarok a defek miatt elég szélesre siekredtek, s csak találgattuk hogy hova lesz a fotocella elrejtve, nehogy kárt tegyünk benne. A fotocella miatt kár volt aggódni, mivel nem volt , viszont a célt jelző táblát sikerült beirányozni, s még egy kis tolatássak a cél előtt megleptük magunkat. Utána meg a váltó minket, mert a stop után végignéztem mink van, s 50 %-os lett az eredmény, Vagyis 1,2 és rükverc.
Meggyőztek a folytasról, a pontok miatt végig kellene azért menni.
* WPG2 Plugin Not Validated *
Azért kicsit tartottam magamtó, alacsony sebességben is lehet borulni, sőt ennek vagyok igazána nagymestere…
Sirós váltóval, de nem nyugdíjas tempóban elindultunk, s elkapott az optimizmus, hogy legalább a váltással nem kell foglakozni , azért a fordulatra figyeltem, nem akartam széthajtani a motor, de a kanyarokban azért szépen lendületesen autóztunk. De nem tartott az örömünk sokáig a maradék sebesség a pontszerzés reményével együtt elillant, s vitte magával a bajnoki esélyünk egy részét is.
Lacival megbeszéltük, s levontuk a tanulságot…s Nagyvelegen nem adjuk ilyen könnyen .
A múltkori sikerek után kicsit tartottam ettől a versenytől, elvárás volt magammal szemben, hogy legalább ugyanúgy teljesítsünk..
A helyszín Puszavám, Pálya: 6,5 km aszfalt.
Szombati program: pályabejárás és TESZT 3km-en
Na ez a Teszt nevezetű dolog jól megzavart…Szauna ruha(Tűzálló overál) + jobb híján szandál , ami persze csúszkál a lábon , és még vicces párosítás is , no nem baj, 3 km…kipróbáljuk a futóművet
A kipróbálás bejött, aszfalton és a fűben is, ugyanis a balos poros kanyarban elég jó tempóval érkeztünk, s ahogy egy pillanatra visszavettem a gázt, megúsztunk, s jobb oldalt a másfél méteres fűben csúsztunk keresztbe, már vártam hogy valami megakszt minket, tetőt dobunk, de valahogy gázzal és a heves kormáymozgatásnak köszönhetően kijöttünk, de úgy hogy farral a másikoldalon az árokba estünk..Mázlira ott sem ütöttük meg a futóművet, és ki is tudtunk jönni az árokból, aztán már csak sétakocsiztunk.
Vasárnapra ezért nagyobb koncentrációt próbáltam magamra erőltetni, mert nagyon tempós pálya volt, sajnos tapaszatlatból tudom, hogy itt aztán tényleg ripityára lehet törni az autót.
Az első gyorson érdekesen keztünk, az első kitérőbe már be is sokalltunk a rövid poros féktáv miatt, de még átt tudtunk bujni a gumik között, a továbbiakban is még kicsit erőszakosan kezeltem az autót, s a tavalyi találkozást a fákkal majdnem megismételtük…jött is J-oldaldalamról a “Hű-há”-zás …
Kategória 2.idő, de azért éreztük hogy nem lesz sima ügy ezt megtartani.
A második gyors (visszafele) már lezábbra sikeredett, de az előző napi poros kanyart most a másik irányból sikerült elrontani. Jókislány módjára megfékeztem előtte, vissza 2-be, és gondoltam egy gázon áttolom, de megint megúsztunk, s az ellenkormányzás eredménye az lett, hogy a már megtapadó gumi miatt megint csalingáztunk fűből fűbe…
* WPG2 Plugin Not Validated *
Kezdtek javulni a többiek ideje, így igencsak fel kellett kötni a nacit.
Sajnos a fékünk még mindig elég sovány volt, de szerencsére csak pár 2 soros lassító nézett farkasszemet velünk.
A következő gyorson hiba nélkül feljutottunk, s azt hittük sokat javítottunk, de óra szerint 1 mp, amin elcsodálkoztunk. Aztán félig meddig meg is lett a magarázat, bal első kerék szépen lassan lengedett menet közben.
Kerékcsere…a hátsókat előre elsőt hátra, persze a pótkerék az Yokohama, a autón pedig Matadorok, s hogy ne elöl legyen felemás, így a W14-es került előre, R1 hátra.
A felemás gumi ellenére, lefele, egy abszolutban is elég szép időt autóztunk, s érzésre is nagyon jó volt…
Ezzel már a mögöttünk autózókkal szemben 5 mp előnyre tettünk szert.
Azért az utolsó gyorson nem lógathattuk a lábunk, az első már az elején messze szállt, de a második helyhez ragaszkodtunk, és ismét javítottunk az időnkön is.
Nagyon elégedettek lehetünk, néhol kiéleztük a helyzetet, de beértük a kat. II. helyre, s abszolútban a 16. helyre.
Folytatás murván….meglátjuk…
Petra
Újdonsült Clio-nkal másodszorra Salgótarjánba látogattunk, és a rengeteg megszerzett tapasztalatunkkal még jobb helyezést tűztünk ki célnak (vajmi kevés reménnyel ). Olyan se volt még, hogy 12-es rajtszámmal menjünk bárhol, de annyira nem is szeretnénk, meglehetősen korán kellett kelnünk
* WPG2 Plugin Not Validated *
A két pálya közül az egyik már ismerős volt, a ceredi pályán már többször autóztunk, a másik egy keskeny, tempós pálya volt, igyekeztünk is alaposan feltérképezni.
Vasárnap, éjjeli eső után néhol kicsit nedves burkolatú pályán kezdtük a versenyt. Viszonylag óvatosan mentünk, de aránylag jó időt futottunk a körülöttünk autókhoz képest, kat. 10. időt, és csak egyszer kellett kéziféket húzni, hogy ne kapjuk telibe a szalagkorlátot . Aztán jött a második gyors… Itt picit bátrabban próbáltam kezdeni, talán emiatt, a picit akadó váltó és a hidegebb gumik miatt is az első lassító féktávján lefulladt az autó, és nem sikerült beterelni a lassítóba. Úgy ahogy volt, telibe találtuk, ennek hatására kicsit megsérült a futőmű és a hűtő, valamint a lökhárító is megsínylette az akciót.
* WPG2 Plugin Not Validated *
A szakasz további részein a szűk kanyarokat jóformán lépésben tudtuk csak teljesíteni, az időnk is csapnivaló lett.
A 3. gyorsan is még az etapon elvégzett gyors hűtőjavítás, és a rossz futőmű hatása alatt álltunk, de megpróbáltunk sietni, 8. hely lett belőle.
A szervízben kicsit gatyába ráztuk az autót, bár nem lett tökéletes, de jobban vezethető lett, és már a hűtő sem folyatott. A 4. gyorson most jobb idő sikerült, bár azért továbbra is óvatoskodtunk, 8. eredmény megint.
* WPG2 Plugin Not Validated *
Az utolsó gyorsra belehúztunk, ehhez képest sikerült rontani az időnkön, és bár 7. időt futottuk, ezzel nem voltunk elégedettek.
Összességében H/2 6., K/1 kupa 3. helyén végeztünk, ez megint jónak mondható, főleg egy ilyen problémás verseny után. Az autóval sikerült valamivel jobb viszonyba kerülni, de még további javulásra van szükség. Most egy nagyobb generáljavítás következik, ki is marad a komlói verseny, így Esztergomban támadunk majd újjult erővel.
Ismét bajnok pilóta került a jobb 1-be mellém, Hajdina Laci személyében.
Örültem, hogy vállalta a navigálást, már hozzászoktam, hogy jókezű sofőrök segítenek a pályán.
Nagyveleg volt az idei első aszfaltos megmérettetés. Már a pálya felírásakor tudtam, hogy jó választás volt, igazi tanár bácsiként átismételtette a kanyaríveket, és azt, hol menniyre kell ránehezednem a gázpedálra
* WPG2 Plugin Not Validated *
Az autóról annyit,hogy a futómű maradt ott ahol van, vagyis a kelleténél 2-3 cm-rel hátrább, amivel foglalkoztunk a felkészítés során az a fék volt, de mint kiderült, annak hibáját sem sikerült orvosolni.
Egész éjjel zuhogott, és reggel a pályán végigjövet nagy dilemmában voltam, feltegyük-e az utcai gumit, főleg a földes (vagyis sáros) szakasz miatt, de Laci lebeszélt róla.
Az első kanyarok illetve féktávok nagyon nagy meglepivel szolgáltak, az autó erőteljesen tolta az orrát, és a fékhatással is gondjaim voltak, nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán eljutunk-e így a célig. Ráadásul a rossz futómű miatt jobbra és balra nem egyformán fordult az autó, ami a lassítoknál elég furcsa korrigálásokra kényszerített.
* WPG2 Plugin Not Validated *
Laci nagyon ráérzett a navigálásra, unszolt is rendesen, két kedvenc instrukciója a “nyomod neki” és a “nem veszed el” volt .
Az első gyorssal nagyon elégedetlen voltam, pedig az időnk elég jó lett, 3-an mentünk egált, Oberling is csak 2 mp-et adott. De éreztem, hogy ebből többet tudunk még kihozni.
Megbeszéltük, melyek azok a részek, ahol lehet gyorsulni. Szépen javultak az idők is, persze mindenki elkezdett igyekezni, de nem hagytuk magunkat.
Az utolsó két gyorson már sok helyen éreztem, hogy a határt súroljuk, mikor a tempós kanyarban kezd lekúszni az autó az útról… de még éppen elfért…
* WPG2 Plugin Not Validated *
Nagyon jó kis verseny volt, kezdem érezni (jó pár év után) mit is kellene kezdeni azzal a pedálsorral és kormánnyal a kezemben .
Oberlinggel nem tudtuk felvenni a versenyt, de az elért második helyezéssel nagyon elégedett vagyok, úgy érzem megküzdöttünk érte, és nem csak az ölünkbe hullott.
Ráadásul Laci segítsége és lelkesedése is sokat segített, így várjuk Pusztavámot, ahol hasonlóan jól szeretnénk szerepelni!
Hétvégén kerül megrendezésre a salgótarjáni RTE futam, ahol ismét megpróbálkozunk gyorsulin a Clio-val. A tavalyi felvételek alapján megpróbáltunk fejben is készülni, szerencsére az autón csak kisebb finomításokat kellett végezni, egy nagyobb generál a verseny utánra marad.
Megpróbálunk gyorsulni kicsit bátrabb, lendületesebb autózást produkálni, hátha az autó ezt jobban kívánja egy jobb eredmény eléréséhez!
A sikeresnek ítélt teszt után szinte azonnal visszaülhettünk a Clio-ba, hisz rá hétvégén mindjárt következett az RTE ózdi futama. Tavaly nem volt a szívünk csücske ez a futam, se a pálya nem feküdt nekünk, és az autó sem volt tökéletes.
A mostani futamon sem lehettek vérmes reményeink: új autó, és az sem a kategória legizmosabb tagja. A pályákat igyekeztünk alaposan felírni, hogy legalább az ne okozzon problémát, némi gondunk csak 1-2 lassító nem megfelelő helyre írása jelentett, de szerencsére ezek látható helyen voltak.
A szombati napot próloggal zártuk, ami nem volt épp ideális az ismerkedésre, slick gumival murván elég érdekesen lehet haladni
* WPG2 Plugin Not Validated *
Az első szakaszon a fentieknek megfelelően meglehetősen óvatosan kezdtünk, a kat. 17 időt nem tehetjük ki az ablakba, és az időnk is meglehetősen gyenge volt. Amitől tartottam egy kicsit, be is jött: itt a Suzukival alighanem elvertem volna magam… A következő gyorsra meg is próbáltuk összeszedni magunkat, új autó ide vagy oda. A helyzet kicsit javult a 11. hellyel, és az előttünk lévő jóval erősebb autókat tekintve, nagyságrendi javulást már nem is vártunk. Ennek megfelelően a szervízben próbáltunk állítani az autón, felraktuk a sportlégszűrőt, valamint az utcai fékbetét helyett valamivel sportosabbat tettünk be.
* WPG2 Plugin Not Validated *
A 3. gyors 9. ideje már 1-2 kihullott versenyőnek is köszönhető volt, de azért igyekeztünk tovább gyorsulni is, a fékeink is jobban teljesítettek. A következő, királdi körpálya 10. ideje szerint ez a pálya ment nekünk kevésbé, a jópár elváltás sem tett jót az időnknek, sőt némelyik az autónak is fájhatott. A szervízben ismét minimális állítás, és a kormánymű túl nagy holtjátékának konstatálása után megint fékbetét csere jött, betettük a komoly versenyfékbetétet. Az első sátai féktávnál meg is lepődtünk rendesen, enynire komoly fékhatásra nem is számítottunk… A 7. futott idő azt mutatta, hogy talán egy kicsit kezdünk ismerkedni az autóval, majd a királdi gyors hasonló helyezésével is aránylag elégedettek lehettünk.
* WPG2 Plugin Not Validated *
Összesítésben ezzel felkapaszkodtunk a H/2 6. helyére, és a K/1 kupa 3. helyezéséért még egy kupát is vihettünk haza. Az eredményt tekintve elégedettek is lehetnénk, ám a futott idők még nem az elvártnak megfelelően alakultak. Igaz, hogy az autónk széria motorja sem a legerősebb, de valószínűleg a vezetési technikámnak is jelentősen javulnia kell a jobb eredmények eléréséért. Az autóval más szempontból teljesen elégedettek lehettünk, hisz semmi problémánk nem volt vele. A következő bizonyítási lehetőség az RTE salgótarjáni futama, ahol tovább szeretnénk javulni, főleg magunkhoz képest.
, hogy a motor nehogy túlmelegedjen. A kezdeti 78 LE ről elértük a 98 LE-t, ami még mindig nem a gyári érték, de fényévekkel jobb mint volt.
